Ha tartanánk egy közvélemény-kutatást a diákok körében, hogy mely tantárgyakat szeretik a legkevésbé, akkor a többség alighanem az elsők közt említené meg a matematikát, fizikát, kémiát, biológiát, azaz a reáltárgyakat.
Miért van ez?
A jelenségnek döntően az az oka, hogy a nebulók túlságosan száraznak találják a tananyagot, érthetően nem hozza őket lázba a periódusos rendszer elemeinek bemagolása vagy a fizikai egyenletek megoldása, hiszen nem látják azt, hogy ezeket az elméleti tudnivalókat miképp lehet alkalmazni a gyakorlatban. De vajon muszáj ennek így lennie?
Szerencsére nem, hiszen a STEAM módszerrel, amit hazánkban többek között a Brit-Magyar Iskola tantervében is alkalmaznak – a diákok integrált megközelítésben, projektmunkák által ismerkednek meg a tudományok világával.
Pontosan mi az a STEAM módszer?
A STEAM betűsző a Science, Technology, Engineering, Art&Craft, Math szavak kezdőbetűinek összevonása. Ez egy olyan módszertan, ami egyesíti a természettudomány, technológia, mérnöki tudomány, művészet és a matematika tantárgyi elemeit, ezáltal a diákok multidiszciplináris, holisztikus megközelítésben ismerkedhetnek meg velük, nem pedig külön-külön tanórák keretében.
A legizgalmasabb része pedig a projektmunka, ahol a nebulók különféle gyakorlati feladatok által fedezik fel a technológia és a tudomány különféle aspektusait, ezek pedig sokkal jobban bemutatják a valóságot, mint a hagyományos iskolarendszer tantárgyakra szeparált, elméleti oktatása.
A STEAM tulajdonképpen a STEM egy továbbfejlesztett változatának is tekinthető. Az előbbiben az “A”, avagy a művészet a kreativitást és a vizuális eszköztárak megjelenését szolgálja, ezáltal az oktatás is élményszerűvé válik.
STEAM oktatás a gyakorlatban, avagy nézzünk egy konkrét példát!
A már említett Brit-Magyar Iskola 5. osztályos diákjai a világűr témáját dolgozták fel ezzel a módszerrel.
Az órákon volt szó arról, hogy az emberiséget mióta foglalkoztatja a világegyetem, hogyan fedezték fel, és miképp sikerült fellőni az első műholdakat, valamint embert küldeni a Holdra. Emellett elbeszélgettek arról, mit jelent a gravitáció az űrrakétákra nézve, és hogyan lehet esetükben kiküszöbölni a Föld vonzásának problémáját.
Erre épült fel a projektmunka is, melynek során az volt a gyerekek feladata, hogy tervezzenek egy saját kilövőrendszert, amiből a rakétát szimbolizáló vattagolyót minél messzebbre kellett kilőni.
A diákok először megismerkedtek egy alapvető ágyúdizájnnal, majd ebből kiindulva kellett megtervezniük a saját modelljüket. Itt már szabadjára lehetett engedni a kreativitást, közben szem előtt tartva a minél hatékonyabb megvalósítást.
Miután elkészültek a prototípusok, következhettek a tesztelések, finomítások, fejlesztések. Mindehhez pedig olyan hétköznapi anyagokat használtak fel, mint a kartonpapír, cellux, iratkapocs vagy zsineg. A projektet pedig természetesen be is kellett mutatni az osztály többi tagjának.
Ugye, hogy a tudományok lehetnek szórakoztatóak is?
