Az önismerettel foglalkozók számára bizonyosan nem újkeletű kifejezés az érzelmi elhanyagoltság, vagy más néven érzelmi depriváció.
A többség azonban nincs tisztában a pontos jelentésével, a kapcsolatainkra való hatásával pedig még kevésbé, pedig meglepően sokakat érint ez a jelenség. Éppen ezért most ebben a cikkünkben ezt a témát járjuk körül.
Fontos, hogy ismerjük az érzelmi igényeinket
Ahhoz, hogy boldog párkapcsolatban élhessünk, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a lelki és tesi igényeinkkel is. A testi vágyainkat könnyen felfedezhetjük például a Desirel.de webshopban kapható dildo játékszerek egyikével, de a lelki igényeink feltérképezése ennél kissé bonyolultabb lehet.
Ha gyermekként ahhoz szoktunk hozzá, hogy az érzelmek kifejezése nem fontos, akkor megtanuljuk egyszerűen csak elnyomni azokat. De hogyan alakulhat ki ez a fajta viselkedés?
Az érzelmi depriváció jelensége
Amikor valakinek gyerekkorában elhanyagolják az érzelmi szükségleteit, nem reagálnak rá érdemben, az hosszú távon kihat a személyiségfejlődésére. Lehet bármennyire gondoskodó a közeg, ha az érzelmeinket figyelmen kívül hagyják vagy esetleg elintézik egy “csak túl érzékeny vagy” mondattal, az igen káros hatással lesz ránk a későbbiekben.
Azok, akik érzelmileg elhanyagoltak voltak kicsiként, felnőttként többnyire olyan párkapcsolatokat keresnek – természetesen tudattalanul –, amelyekben újraélhetik a gyermekkori sérelmeket. Ebből fakadóan a partnerük jellemzően érzelmileg távolságtartó, csak a felszínes dolgoknak jelentőséget tulajdonító, az érzéseiről nehezen vagy egyáltalán nem kommunikáló személy lesz.
A kapcsolati nehézségek feloldása
Ahhoz, hogy megtörjük ezt a mintát, tudatosítani kell magunkban, hogy nem esik jól nekünk, ha a partnerünk nem foglalkozik az érzéseinkkel. Ez azért borzasztóan nehéz, mert a korai sémáknak köszönhetően szépen megtanultuk mi magunk is, miként fojtsuk el a valódi érzéseinket. Így általában nem is vagyunk tisztában azzal, mire vágyunk igazán, mitől félünk vagy hogyan éljünk meg egy-egy szituációt valóban őszintén. Maszkolunk, elfedünk és mindeközben erről tudomásunk sincs.
De akkor mit lehet tenni? Hogyan ismerjük fel, ha nem vagyunk igazán boldogok? Nos, a válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Időnként szánjunk időt arra, hogy elcsendesítjük az elménket és elkezdünk befelé figyelni. Figyeljünk az érzéseinkre, a belső hangra, és tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mire van most valójában szükségünk.
Ha már meg tudjuk fogalmazni, mire vágyunk, akkor ezt ne féljünk nyíltan kommunikálni a világ felé. Így elkerülhetjük azt, hogy újabb és újabb párkapcsolati kudarcot éljünk meg azért, mert nem a megfelelő ember mellett vagyunk. Ne adjuk fel az érzelmi szükségleteinket, és törekedjünk arra, hogy érzelmi szinten is hozzánk illő partnert találjunk. Ha megváltoztatjuk a gondolkodásmódunkat, az életünk is szépen lassan elkezd átformálódni, és sok munkával ugyan, de végre boldogok lehetünk és kiteljesedhetünk.
