A szabadság célja, hogy a munkavállaló kipihenhesse a munka terheit. A kiadás megszervezése a munkáltató feladata, de előfordul, hogy a dolgozó a felhalmozódó feladatok vagy a munkahelyi létszámhiány miatt évekig nem jut elég pihenőnaphoz. A Kúria egy ilyen ügyben kimondta: ha a munkavállaló menthető okból nem tudja érvényesíteni a szabadság kiadására vonatkozó igényét, annak elévülése nyugszik.
A szabadság kiadása a munkáltató felelőssége
A szabadság időpontját főszabály szerint a munkáltató határozza meg, és neki kell gondoskodnia arról is, hogy a munkavállaló ténylegesen igénybe vehesse a neki járó pihenőidőt. A helyettesítés nehézsége vagy a tartós munkaerőhiány magyarázhatja, miért marad el a szabadság kiadása, de önmagában nem szünteti meg a munkáltató kötelezettségét. A Mihalics Ügyvédi Iroda munkajogban jártas szakemberei tudnak segíteni, ha jogi segítségre van szüksége.
A Kúria által vizsgált ügyben egy szakorvos ki nem adott szabadsága 2009-től folyamatosan nőtt. Többletfeladatokat kapott, helyettesítette a munkáltatói jogkört gyakorló vezetőket, munkahelyén pedig kevés volt a rendelkezésre álló munkaerő. A felhalmozott szabadság végül 367 munkanapot tett ki. A jogviszony megszűnése után a munkáltató 37 nap pénzbeli megváltását fizette ki, a további 330 napét nem.
A dolgozó a fennmaradó összeg megfizetését kérte. Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetének, a másodfokú bíróság pedig fenntartotta az ítéletet. Megállapították, hogy a szabadság kiadása a munkáltató döntésén múlik, ezért annak elmaradása nem vezethet automatikusan a munkavállaló igényének elvesztéséhez.
Mikor állhat meg az elévülés?
Az elévülés az igények érvényesítésére rendelkezésre álló időt korlátozza. A Kúria ugyanakkor különbséget tett a jogosult saját mulasztása és az önhibáján kívüli akadály között. Ha valaki menthető okból nem tud fellépni az igényéért, nem indokolt pusztán az idő múlása miatt elzárni a bírósági jogérvényesítés lehetőségétől.
A döntés szerint menthető oknak minősülhet, ha a munkáltató munkaszervezési nehézségekre hivatkozva nem adja ki az adott év szabadságát teljes egészében. Amíg ez az akadály fennáll, a szabadság kiadására vonatkozó igény elévülése nyugszik. Az ügyben a munkavállaló jogviszonyának fennállása alatt nem szűnt meg az a körülmény, amely miatt nem tudta igénybe venni a pihenőnapokat.
Mit tehet hasonló helyzetben? Célszerű írásban kérni a szabadság kiadását, megőrizni a munkáltató válaszait, és ellenőrizni a nyilvántartásban szereplő napok számát. Ezek az iratok segíthetnek tisztázni, hogy a szabadság miért maradt el, és milyen körülmények akadályozták az igény érvényesítését. A tartósan elmaradó pihenő a közérzetre és a magánéletre is kihat, ezért a kérdés a munkahelyi adminisztráción túl a regenerálódás szempontjából is lényeges.
A jogviszony végén pénzbeli megváltás járhat
A munkaviszony megszűnése után a szabadságot természetben már nem lehet kiadni, ezért a munkavállaló pénzbeli megváltást kérhet. A Kúria rögzítette, hogy a munkáltatói kötelezettség a korábbi évekről felhalmozott, ki nem adott napokra is kiterjedhet, nem csupán az utolsó tárgyévre. A felülvizsgálati kérelmet alaptalannak találta, így a 330 munkanap megváltására vonatkozó keresetnek helyt adó döntés hatályban maradt.
Ez nem jelenti azt, hogy minden felhalmozott szabadság automatikusan megváltható. A körülményeket, az iratokat és az elévülés esetleges nyugvását ügyenként kell vizsgálni. A Mihalics Ügyvédi Iroda munkajogi ügyekkel is foglalkozik; a megfelelő jogi megítéléshez fontos lehet a szabadságnyilvántartás és a munkáltatóval folytatott levelezés áttekintése.



